Kislányom ( 21 hónapos ) kétségbeejtően rossz evő, és rossz alvó volt. Már majdnem minden reményemet elvesztettem. A család állandóan szekált, a védőnő feljelentéssel is fenyegetőzött, mert mindenki engem hibáztatott. 2010 márciusban kaptunk Magyari László testvértől egy megáldott szövetet, és imasegítséget. Blanka már másnap jobban aludt, és az evése is megnyugtatóbb lett.

2010 július 7-én Blanka belázasodott, rossz kedvű, bágyadt, étvágytalan lett. Ez az állapot hullámzóan 3-4 napig tartott. Orvoshoz is fordultunk, de mivel más tünet nem volt, gyógyszert nem kaphatott, mert nem tudták mitől ered a láza. 11-én hasmenés kezdődött, ami estére véres lett. Ekkor bevittük a siófoki kórházba, addigra már tömény vér volt a széklete, és szinte egyfolytában jött belőle. Ezért a Budapesti László kórházba küldtek bennünket. Blanka a kórházban infúziót kapott, és egy széles spektrumú antibiotikumot, mert semmilyen mintából ( a mai napig sem ) nem lehetett kimutatni, hogy mi okozta a betegséget.

Már vasárnap éjjel utazás közben imasegítséget kértem László testvértől. Blanka a kórházban látványosan javult. Az osztályon lévő kis betegek szintén ezzel a problémával voltak bent, volt aki már több hete. Blanka már a második nap felült az ágyban és énekelt, elkezdett enni, láztalan lett, és megszűnt a véres széklete.

A kislányomhoz eljött édesanyám is, aki szektának tart minden gyülekezetet, keresztény gyűlölő, gúnyolódó a hívőkkel szemben. Egyik alkalommal amikor mentem a kórterem felé, hátulról láttam, ahogyan rá volt borulva a kislány ágyára. Azt reméltem, hogy imádkozik. Később elmondta, hogy imádkozott érte. Amikor mi is elmondtuk neki, hogy többen is imádkoztak Blankáért, nem tett gonosz megjegyzést, és az a gúnyos mosoly sem jelent meg az arcán ami szokott.

Blanka meggyógyult, látjuk rajta Isten hatalmas munkáját, hálásak vagyunk érte.

A férjem édesanyjának húga (50 éves) 2010 májusában, a gerincében lévő daganat miatt, rövid idő alatt, szinte az egész testére nézve lebénult. Sem járni, sem fogni, sem megmozdulni nem tudott. Bekerült a miskolci kórházba, ahol a vizsgálatok után kijelentették, hogy gyógyíthatatlan, és készüljünk el a legrosszabbra, nem sok van neki hátra.

Kati nem volt hívő. Amikor László testvér bement hozzá, akkor adta át az életét Istennek. Meg akart gyógyulni, és kérte az imát. Többen is imádkoztak érte, nagyon válságos volt az állapota. László testvér imái után már másnap bizsergés szerű érzést érzett a lábaiban, és egy hét múlva már járókerettel járt. Látványosan javulni kezdett az állapota.

Július elején hazamehetett otthonába, ahol jelenleg egyedül él, segítség nélkül. Tud már bot nélkül is menni. Kimutatták, hogy a daganat jelentősen visszahúzódott.

A családunkban már többen haltak meg rákban, mindenfajta komoly kezelés ellenére. Ezért tudjuk, hogy noha Kati is kapott sugár kezelést, az ő gyógyulása Isten munkája. Hálásak vagyunk érte.